K. László Szilvia versei versei – Oldal 4 a 5-ből

K. László Szilvia: Lali, a lila liba

Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára…
Végigolvasom →

Amikor anya mos, én is segítek.
Válogatom a ruhákat:
Külön a sárgákat,
Külön a fehéret,
Külön a pirosat,
Külön a sötétet.…
Végigolvasom →

A szekrényem tetején lakik egy varázsló.
Ő tanít engem a lényeges dolgokra.
Tudom már, hogy ki beszél igazat,
és ki az, aki…
Végigolvasom →

Én vagyok itt! – mondta intőn
Egyik nap a bárányhimlőm.
– Bee! – szóltam vissza neki,
ám úgy látszik,…
Végigolvasom →

Óriási pók szövi az éj fekete álmait.
Elrejtette a pirosat, behálózta a fa zöldjét,
s velem kezd most játszani.
Nyekeregve…
Végigolvasom →

Szeleburdi szélgyerek
Szaladgál a réten,
Földapónak fűszakállát
Megborzolja,
Megcibálja,
Fújja szerte-széjjel.…
Végigolvasom →

Viola, a teknősbéka (no még ilyet ki látott)
Alaposan megtréfálta egy napon a családot.
Gondolt egyet, fogta magát, üvegkádból…
Végigolvasom →

Régen történt ez az eset,
egy nyáron vagy tavaszon,
én egy sárga sütőtöktől
hallottam a piacon.
Neki meg egy madár súgta,…
Végigolvasom →

Egyszer volt egy törpike,
de milyen tétova!
Egyik nap IDE tett valamit,
Másnap visszatette ODA.
El akart indulni,
De igencsak…
Végigolvasom →

Van nekünk egy kicsi kutyánk,
Liza névre hallgat ő.
Négy lába van, hosszú füle,
Hosszú farka tekergő.

Hasonlít rá néhány…
Végigolvasom →