Gyerekversek

Nemes Nagy Ágnes: Szetyepotya Péter

Lusta fiú, de nagyon,
Szetyepotya Péter.
Mire szája kinyílik,
jéghideg az étel.

Reggelenként nem lehet
ágyból kivakarni,…
Végigolvasom →

Mit beszél a tengelice?
Azt mondja a tengelice:
cipity Lőrinc, cipity Lőrinc.
tyaf, tyaf, tyaf.

– Tengelice, fönn a fán,…
Végigolvasom →

Ül a vékony Mária
És ölében a fiú
Szélfúvásnyi gyenge zajt hall
Összerezzen: itt az angyal
S ő is tudja: minden angyal
Iszonyú…
Végigolvasom →

Járok az utcán,
kip-kop, kip-kop,
még meg is állok
itt-ott, itt-ott.

Jó megállni, nézz oda,
ott egy ugróiskola,
felrajzolva…
Végigolvasom →

Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
– Nem tudom.
Merre mennek?
– Nem tudom.
Égre, földre,…
Végigolvasom →

Az asztal
A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
Ő a kedves, ő a jó,
ő mindenre kapható.
Lehet rajta inni, enni,…
Végigolvasom →

Hogy minálunk ki lakik?
Mindig látni valakit.
Labdáért a kocsiútra
most szaladt ki Magdi, Jutka.
Itt van András, Andrea,…
Végigolvasom →

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre
mintha hullna sárga hó.

Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem…
Végigolvasom →

Volt egy krétadarabom,
Éva adta, a hugom.

Megfaragtam: feje lett,
pici lába, keze lett,
minden este ráfaragtam,
hadd legyen…
Végigolvasom →

Tárt ablakban ültem én,
sűrű esőt néztem én,
hullt az eső szürkén,
hullt az eső feketén.

Fészke-égett gólya állt
a fenyőfa…
Végigolvasom →