Kutyás versek

Pósa Lajos: Gólyaérkezéskor

Gólyát látok,
Gólya száll.
Hosszu lábán
Aranyszál.
Csiba, kutya! malacz, kuss!
Futok, Feri, te is fuss!
Szaladj, haladj,

Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.

Nagyon jó kutya volt,
Úgy hívták, hogy:

Lábra állok, tánczot járok,
én a tudós kutya vagyok:
Bukfenczezem, fittyet hányok,
lovaglok, ha akarok;
Szörnyű nagy

Tili-tuli megfújom
kicsiny furulyám:
Urak, hölgyek, befelé –
tessék, szaporán!

Egy-kettőre megütöm
ezt a nagy

Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,

Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak
Nagy barátkozással:- Szervusz

Egyik téglát a másikra
szépen fölrakom:
Ha elkészül ez a kis ház,
benne én lakom;

Két hugomnak is csinálok
külön két szobát;

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.

– Jó vadászni, – mondja, mondja, –
Jobb nem élni búba-gondba.

Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.

Pincsi kutya büszkén jár-kel,
akár csak egy gavallér!
Makra-pipa a szájában,
a nyakán fehér gallér!
Félrecsapja a süvegét,