Versek a hóról

Alföldi Géza: A tél

Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.

Hálás, mert egy

December az ünnepről szól, akkor szép, ha hull a hó,
úgy jó, ha van meleg szoba, a beigliben sok dió.
Jó dolog a sok ajándék,…
Végigolvasom →

Billeg-ballag December,
sóhajtva meg-megáll.
Köszönti egy hóember,
vidáman szalutál.

Rámosolyog December,
s megy …
Végigolvasom →

Kis koszorún gyertya ég –
üljük hát körül!
Ennyi tűz is épp elég
annak, ki örül!

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben…
Végigolvasom →

-Honnan jöttél Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg…
Végigolvasom →

Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semmi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon

Kikelet, kikelet,
kergesd el már a telet.
Verd meg déli szelekkel,
mielőbb elszeleljen.
Napparázson sütögesd,
dérrel,…
Végigolvasom →

Északi szél, mit csinálsz?
A dudádon mit dudálsz?
– Du-du, mindig ezt fújod.
Azt várom, míg elunod.

Most meg szederfánkra…
Végigolvasom →

Január, január
mindig hócsizmában jár;
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jóbarátja.

Január, január
palotája nyitva…
Végigolvasom →

Itt van a Karácsony
Most nyílik virága:
hócsillagot bontott
minden bokor ága.

Ünnepel a tél is;
felöltözött szépen,
kint…
Végigolvasom →