Versek a hóról

Nemes Nagy Ágnes: Akácfa

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre
mintha hullna sárga hó.

Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem…
Végigolvasom →

Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,…
Végigolvasom →

Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.

Hálás, mert egy …
Végigolvasom →

Billeg-ballag December,
sóhajtva meg-megáll.
Köszönti egy hóember,
vidáman szalutál.

Rámosolyog December,
s megy …
Végigolvasom →

Kis koszorún gyertya ég –
üljük hát körül!
Ennyi tűz is épp elég
annak, ki örül!

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben…
Végigolvasom →

Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.

Gyertya lobban, mennyi fény!
Mintha…
Végigolvasom →

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha …
Végigolvasom →

-Honnan jöttél Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg…
Végigolvasom →

Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semmi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon

Kikelet, kikelet,
kergesd el már a telet.
Verd meg déli szelekkel,
mielőbb elszeleljen.
Napparázson sütögesd,
dérrel,…
Végigolvasom →