Családi versek

Nemes Nagy Ágnes: Ki lakik az utcában?

Hogy minálunk ki lakik?
Mindig látni valakit.
Labdáért a kocsiútra
most szaladt ki Magdi, Jutka.
Itt van András, Andrea,…
Végigolvasom →

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak

Feljött már a nap az égen,
Nagyapa sétálni mégyen.
Nincsen otthon maradása,
Megy, hogy unokáit lássa.

Tele zsebje minden

Elvégeztem a kertemben
Minden munkát rendibe,
Most csak várom, egyre várom,
Mikor jön már Évike.

Kertem minden fája, bokra

Kertemnek közepén szép kerek almafa,
Öröm nézni rája;
Ezer alma rajta, meghajlik alatta
Ékes koronája.

Van az én kertemben

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.…
Végigolvasom →

Mintha csak ma volna, úgy eszembe’ van még,
Az asztalnál körben ült a kis család,
Kint a vihar tombolt, oda-odaverte…
Végigolvasom →

Mikor leszáll a szent homály,
És villognak a piczi fák:
Titokzatos, mély áhítatban
Elnémul a zajos világ.
Hegyoldalon,…
Végigolvasom →

A falu végén kis szobában
Két szegény árva üldögél,
Az apjuk meghalt más országban,
Az anyjuk — ah, anyjuk! sem él,
Vén zsémbes…
Végigolvasom →

Ó, bánatom, te édes fiatal lány,
ki ittmaradtál vélem egyedül,
leányos bánat – vérszegény és halvány,
légy regemondó…
Végigolvasom →