Zigány Árpád versei

Zigány Árpád: Száll, röpül…

Száll, röpül a levegőben
a sok szappanbuborék:
Egyik piros, másik tarka,
sárga, zöld, vagy hupikék;

Károly fujja, egyre

A kis Nelli kocsikázni –
vitte a kis hugait,
Hogy a kecske jobban birja,
ő is húzta a kocsit;
Hát egy gonosz, csúf bakkecske

Kis hajóját a Pista
zsinegre kötötte
A kis Irma repesve
álldogál mögötte;
A szellő a csónakot
vigan űzi hajtja:
De a Pista

Lábra állok, tánczot járok,
én a tudós kutya vagyok:
Bukfenczezem, fittyet hányok,
lovaglok, ha akarok;
Szörnyű nagy

Levettem a főkötőmet,
s a Bodrira rátettem:
Amióta élek, olyan
jóizüt nem nevettem!

Mostan persze nagyon büszkén
ül a virág-asztalon:

A kis kanári száraz ágra hág,
Kis fészke neki az egész világ:
Abban dalolgat s ha dalolni kezd,
Köröskörül nem hallasz semmi

Czicza, czicza, kis cziczám,
Szép a ruhád, igazán;
Hosszú szoknya, csipkés gallér,
Te vagy ám csak a gavallér:
Az ölembe

Tarka-barka papagály,
Büszke, mint a kis király;
Jár a szája, csak hadar,
Azt se tudja, mit akar;
Egy-két szót, ha bemagol,

Jó gazdasszony Ilonka,
Dolgozik is naponta:
Kora reggel neki lát,
Mind kimossa a ruhát:
Aztán szépen tereget,
Felköti

Kis Ilonka fölczifrázza babáját,
Fölveszi a vasárnapi ruháját:
Így indul el Margithoz a szomszédba,
Baba-ruhát visz