Versek a szélről

Nemes Nagy Ágnes: Madarak

Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
– Nem tudom.
Merre mennek?
– Nem tudom.
Égre, földre,… Végigolvasom →

Ez a tó, ez a tó
nyugtalankodó.
Vékony fodrát fogyhatatlan
sustorogtató.

És míg fordul erre-arra,
aztán visszahull,
áll… Végigolvasom →

Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri:
Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs.
Málnát szednek,… Végigolvasom →

Mi szól a kertben? Mi szól a fákon?
Talán a szél jár juharfaágon,
talán szökőkút szökik ki sorban,
ezer szökőkút, ezer bokorban?… Végigolvasom →

Ez volt az asztal. Lapja, lába.
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa.
Pohár is volt mellette. Itt van.
Ez volt a víz. És ebből ittam.… Végigolvasom →

Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény… Végigolvasom →

Nicsak, már megint itt van
egy új – évszámos pohár!
Talán ez is egy szokásos,
Újévi „felhörpintésre”