Versek a természetről

Nemes Nagy Ágnes: Madarak

Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
– Nem tudom.
Merre mennek?
– Nem tudom.
Égre, földre,… Végigolvasom →

Tárt ablakban ültem én,
sűrű esőt néztem én,
hullt az eső szürkén,
hullt az eső feketén.

Fészke-égett gólya állt
a fenyőfa… Végigolvasom →

Ez a tó, ez a tó
nyugtalankodó.
Vékony fodrát fogyhatatlan
sustorogtató.

És míg fordul erre-arra,
aztán visszahull,
áll… Végigolvasom →

Mi szól a kertben? Mi szól a fákon?
Talán a szél jár juharfaágon,
talán szökőkút szökik ki sorban,
ezer szökőkút, ezer bokorban?… Végigolvasom →

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom,… Végigolvasom →

Szilveszter éjszakán minden jót kívánok,
Ahova csak lépsz nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
Dalos… Végigolvasom →

Hogy már egyszer valahára
Neked is végbucsút mondunk!
Elmehetsz Isten hirével,
Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt… Végigolvasom →

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,… Végigolvasom →

Ez újév reggelén minden jót kívánok,
Ahova csak nézek, nyíljanak virágok!
Amennyi az égnek lehulló zápora,
Annyi áldás… Végigolvasom →

Január köszönt, hófehér táj,
Február fagyos, de a szív nem fáj.
Március ébred, tavaszt ígér,
Április cseppje friss esőt… Végigolvasom →