Mikulás versek

Dsida Jenő: Sietni kellett

Ma találkoztam az öreg Mikulással.
Sürgős dolgom volt, nem tudtam megállni,
amikor elébem toppant. Gyönyörű téli
szürkület

Télapónak hó szakálla
Feje tarkó, ing a lába,
Lehe jégcsap, képe ráncos,
Járja a haláli táncot.
Zúz a szárnya, bús az árnya,

Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam
a jégvirágos ablakok mögé – :
Talán ma győz a mese-hit, varázs,
s ha csak egy nagyon

– Hová, hová, Mikulás –
„Oda, ahol várnak:
Ajándékot viszek most
Sok fiúnak, lánynak.
Aki jó volt egész

Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Ő az, senki más,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Isten

Mikulás apónak
Jaj, de nagy a zsákja!
Aki amit szeret
Benne megtalálja.
Csörög a friss dió,
Mosolyog az alma,
Ki nem fogy

Ki jár ott az úton

Sötét éjszakában?
Kezében kampós bot,
Hátán teli zsák van.Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,

Amikor télen hullni kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek,

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha …
Végigolvasom →

-Honnan jöttél Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg…
Végigolvasom →