Pósa Lajos versei – Verselő.hu

Pósa Lajos: Nagyapó neve napjára

Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.

Hány csillag az égen,
Harmat a fűszálon,
Kedves

Egyszer egy kis szürke egér,
Cin, cin, cin,
Szaladt, mint a csengős szekér,
Cin, cin, cin.
Egyre cincog a kis csacska:
„Milyen

Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába…
Befordúlnak párosan az
Iskolába.

Találgatják: mi lesz mára
A leckéjük…

Öreg nagyapónak
Volt egy kis keresztje,
Hazáért harczolva
Kardjával szerezte.

Addig játszott vele
Pajkos unokája:
Egyszer

Hol voltál, cziczuskám?
– Kamarában, Iluskám.
Mit ettél, cziczuskám?
– Kolbászt biz’ én, Iluskám.

Panaszkodik Kati néni
A gazdának:
Nagyobb kamrát mért is, mért is
Nem csinálnak?
Egymás hátán… össze-vissza
A sok

Volt egyszer egy ember,
Nem is olyan régen;
Annyi volt a pénze,
Mint csillag az égen.

Egyebe is volt még,
Úgy emlékszem rája:

Mocskos, szurtos mindig Pali,
Mert nem szeret megmosdani.

Megharagszik a mosdó tál:
Megállj, megállj, te mocskos Pál!

Gólyát látok,
Gólya száll.
Hosszu lábán
Aranyszál.
Csiba, kutya! malacz, kuss!
Futok, Feri, te is fuss!
Szaladj, haladj,

Zümmög a méh, döng a légy
Tercsi lelkem, hova mégy?
– Kenderföldre dolgozni,
Kendert nyűni, szaggatni,
Kendert