Cicás versek

Bezerédj Amália: Macskafi

Volt egy piciny cica,
És azt a kis Vica
Mindig hordozgatta,
Tejjel jól tartotta;
De a cica rossz volt,
Ha mérges volt, karmolt.

Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába…
Befordúlnak párosan az
Iskolába.

Találgatják: mi lesz mára
A leckéjük…

Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.

Nagyon jó kutya volt,
Úgy hívták, hogy:

Egyszer egy kis cica

Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.

Ahogy megy, mendegél
Egy kis hídon átal:
Hát

Volt egyszer egy szép tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas.
Kiment reggel bogarászni,
Sövény alá kapirgálni,
Addig kapart

‘Mi van a kezedben,
aranyos Ágica?’
„Ábécés könyv biz ez,
kendermagos cica!”

‘Mi jó

Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,

Kóbor cica a kamrába
Nyaskálni ment, de megjárta.
A házmester észrevette,
Seprővel megkenegette.

Supp, supp, cica! nesze,

Szereti a baba
Tarka kis cicáját,
Simogatja szépen,
Fülét, farkincáját.
Versenyt szalad vele
Az udvaron végig,
Meg is

Egyszer pünkösd ünnepében,
Május hónap közepében,
Egerecskék mit gondoltak?
Zöld erdőbe kirándultak.
Ujjujuju, félre