Életképek

Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint kísértetek.

Lusta fiú, de nagyon,
Szetyepotya Péter.
Mire szája kinyílik,
jéghideg az étel.

Reggelenként nem lehet
ágyból kivakarni,…
Végigolvasom →

Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!

Járok az utcán,
kip-kop, kip-kop,
még meg is állok
itt-ott, itt-ott.

Jó megállni, nézz oda,
ott egy ugróiskola,
felrajzolva…
Végigolvasom →

Az asztal
A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
Ő a kedves, ő a jó,
ő mindenre kapható.
Lehet rajta inni, enni,…
Végigolvasom →

Hogy minálunk ki lakik?
Mindig látni valakit.
Labdáért a kocsiútra
most szaladt ki Magdi, Jutka.
Itt van András, Andrea,…
Végigolvasom →

Volt egy krétadarabom,
Éva adta, a hugom.

Megfaragtam: feje lett,
pici lába, keze lett,
minden este ráfaragtam,
hadd legyen…
Végigolvasom →

A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna,…
Végigolvasom →

Mi szól a kertben? Mi szól a fákon?
Talán a szél jár juharfaágon,
talán szökőkút szökik ki sorban,
ezer szökőkút, ezer bokorban?…
Végigolvasom →

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,…
Végigolvasom →