Pósa Lajos versei – Oldal 2 a 4-ből

Pósa Lajos: Csali mese

Mese, mese, pillangó,
Hímes szárnyon csapongó,
Ide száll, oda száll…
Csitt! különben meg nem áll!
Most jutott az

Kuczorodj, kuczorodj!
Jól vigyázz, le ne rogyj!
Tapsikolj előre,
Tenyereddel hátra,
Mókus vagyok, mókus vagy,
Ucczu!

Fecskemadárt tudakozom:
Hová készűl olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.

Kérdezem a

Csutak Matyi a héten,
Haja, haja, hopp!
Sípot talált a réten,
Haja, haja, hopp!
Kapja magát, belefú,
Félre, bánat! Félre,

Anyám, amott leér az ég,
Oda menni de szeretnék!
Szeretnék egy angyalt látni,
Ott szoktak a földre járni.

Messze van az,

Élt egyszer egy szegény asszony,
Semmije se volt, ha mondom!
Se kenyere, se garasa,
Csak egy kedves kis kakasa.

A kis kakas

Virágos dombtetőn
Van egy szép palota
Ezüst a födele,
Arany az ablaka.

Mégis csak szebb nekem
Az a nádvityilló!
Kicsi ablakában

Gyere velem.
– Hova?
Mókust fogni.
– Hol a mókus?
Ágon-bogon.
– Hol az ág-bog?
Cserfán, tölgyfán.
–

Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.

Nagyon jó kutya volt,
Úgy hívták, hogy:

Egyszer egy kis cica

Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.

Ahogy megy, mendegél
Egy kis hídon átal:
Hát