Egyszer volt egy törpike,
de milyen tétova!
Egyik nap IDE tett valamit,
Másnap visszatette ODA.
El akart indulni,
De igencsak gondban volt,
Mert ide nézett, oda nézett,
erre lépett, arra lépett,
egy helyben toporgott.
Ekkor jött a déli szél:
„ez a törpe mit henyél? Ide néz, meg oda néz,
Erre lép, meg arra lép,
Csak egy helyben toporog,
Fújok rá egy jó nagyot!”
Így is tett a déli szél,
Már a törpe nem henyél,
Szellő szárnyán messze száll,
Üveghegyig meg sem áll.
Ott él most a törpike,
már nem tétova!
Azóta mesékben szerepel,
mióta új lett az otthona.
Esténként elindul,
és vidáman integet, mert itt is hívják, ott is hívják,
– kérlek, gyere újra! – mondják,
várják a gyerekek.