K. László Szilvia: Erdő mélyén csodakő

Tréfás kedvű Csóka Csibi
a híreket hozza-viszi.
Egyetlen kis gond akad,
Nem mindig mond igazat.

Erdő fölött repül éppen,
amikor is a sötétben
megcsillan lent valami.
Kíváncsi rá, megnézi.

Csak egy kerek, lapos kavics.
Nem arany, és nem ezüst kincs…
Oldalról kis fényt kapott,
biztos attól csillogott.

No de Csibi tréfás csóka.
Mit is tegyen, kigondolja:
„varázskő is lehetne…”
Viszi a hírt sietve.

Nyuszik ülnek egy bokorba,
mellettük száll le a csóka:
– erdő mélyén furcsa kő,
varázserővel bír ő.

Ezt a követ találjátok,
ősi bátorság száll rátok.
Siessetek hát oda,
rátok vár csak a csoda!

Tanakodnak most a nyuszik,
szerencséjük alig hiszik.
Erdő mélyre sietnek.
Végre bátrak lehetnek!

Továbbrepül most a csóka,
meglátja, hogy jön a róka:
– menj csak pajtás, sietve
rád talál a szerencse!

Erdő mélyén van egy nagy kő,
ősi varázserőt rejtő.
Aki előbb megleli,
birtokába veheti.

Erős leszel, ha tiéd lesz,
nem ismersz majd gyengeséget!
Minden izmod kettőzöd,
a medvét is legyőzöd.

Szalad máris a vén róka
– nagy szerencse – így gondolja. –
Megtalálom a követ,
lesz is erőm, rengeteg!

A csóka most tovább repül,
útjába a farkas kerül:
– szervusz, farkas, figyelj rám,
szedd a lábad szaporán!

Erdő mélyén csodakő van.
Könnyen elfér a markodban.
Ha elsőként érinted,
hatalom lesz a tied!

A farkas sem késlekedik,
máris nekiiramodik:
– enyém lesz a csodakő,
tisztelni fog az erdő.

A csóka már száll is tovább,
megpillantja medve komát:
– képzeld medve, mit láttam,
csodás kincset találtam.

Erdőnk rejt egy varázskövet,
szerencséd lesz, hogyha sietsz.
Aki előbb megfogja,
nem lesz többé ostoba.

– Nem lenne rossz sokat tudni,
minden tudást birtokolni!
Megyek is, egy pillanat…-
Már a medve is szalad.

Csóka Csibi addig repül
útjába egy vadász kerül:
– Éppen téged kereslek,
szerencséssé tehetlek.

Minden dolgod tedd most félre,
menj az erdő közepébe!
Ott lapul egy csodakő,
bizony, alig hihető!

Arany, ezüst dől belőle,
káprázott a szemem tőle.
Csak a kezedbe veszed,
s számolod a pénzedet.

– Ez aztán hír a javából,
megtalálom, legyen bárhol!
Gazdag ember lehetek,
az erdőbe sietek.

Szalad ő is, mint a többi,
de a célba nem ér senki,
hiába is sietnek,
csodakőre nem lelnek.

Tanakodnak egy darabig,
álldogálnak pirkadatig.
Ám a követ nem lelik,
hazakullog mindegyik.

A mesének itt a vége,
bent az erdő közepébe’
nyuszi, vadász megtanulja.
Csóka Csibi tréfás csóka.

Oszd meg a verset a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük