Szerelmes versek – Oldal 3 a 4-ből

Garai Gábor: Fölötted egy csillag

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet… Végigolvasom →

Csomókban hanyatló gesztenyelevél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel… Végigolvasom →

Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.

Hiába oltottam beléd magam
nem vagy enyém, csak voltál.
S lehetsz még, akkor sem maradsz.
Lázadó szavam nem téged vádol… Végigolvasom →

Ébredeztem, és kinyitottam volna a szemem,
De a tündöklő fénysugarak miatt nem mertem.
Hunyorogtam csupán, és homályosan… Végigolvasom →

Távoli földről érkeztem én, fények mögül,
Sötét erdők hatalmas fáinak lombjai közül.
E szürkületből figyeltem fel rád,… Végigolvasom →

Valami kész csoda esett minálunk:
Csupa merő gondtalanság a házunk,
Mint valami szerelmes pár háztája…
–… Végigolvasom →

Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott se messze tőlünk,
Csak a szomszédunkban.

Csak a szomszédunkban.
De ott is szegénynek,… Végigolvasom →

Leszállt az est, künn a mezőkön árny van
és szénsötét már-már a tiszta ég
és a gomolygó, gőzölgő homályban
bátortalanul … Végigolvasom →

Mikor a kéklő éjszakába nézek
És álmodik a vergődő világ,
Úgy érzem én, hogy minden könny és lélek,
Az éj, az asszony, álom… Végigolvasom →