Szerelmes versek – Oldal 2 a 4-ből

Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott

Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom;

Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet…
Végigolvasom →

Csomókban hanyatló gesztenyelevél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel…
Végigolvasom →

Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.

Hiába oltottam beléd magam
nem vagy enyém, csak voltál.
S lehetsz még, akkor sem maradsz.
Lázadó szavam nem téged vádol…
Végigolvasom →

Ébredeztem, és kinyitottam volna a szemem,
De a tündöklő fénysugarak miatt nem mertem.
Hunyorogtam csupán, és homályosan…
Végigolvasom →

Távoli földről érkeztem én, fények mögül,
Sötét erdők hatalmas fáinak lombjai közül.
E szürkületből figyeltem fel rád,…
Végigolvasom →

Valami kész csoda esett minálunk:
Csupa merő gondtalanság a házunk,
Mint valami szerelmes pár háztája…
–…
Végigolvasom →

Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott se messze tőlünk,
Csak a szomszédunkban.

Csak a szomszédunkban.
De ott is szegénynek,…
Végigolvasom →