Ébredeztem, és kinyitottam volna a szemem,
De a tündöklő fénysugarak miatt nem mertem.
Hunyorogtam csupán, és homályosan láttam,
De a fénycsóvák között valamit találtam.
Hosszú és göndör tincsek aranylottak messze,
Hogy az arra tévedő szempárokat megtévessze.
Majdnem nekem is a végzetet jelentette,
De inkább csak fájdalmaimat felejtette.
Majd teljesen behunytam szemem, és felkeltem,
Míg szüntelen csak ezt ismételgettem:
Aranyhal az, ki után vágyakozik szívem,
És mindent megteszek, hogy Őt el ne veszítsem.
Elindulok egyenesen a ragyogás közepébe,
S belebújok a boldogság félelmetes köpenyébe.
Majd hirtelen felébredek álmaimból, s rád nézek,
Ezt élem át szüntelen, amikor a szemeidbe nézek.