Zigány Árpád versei versei – Oldal 13 a 15-ből

Zigány Árpád: Szegény Bodri

Jaj, jaj, szegény Bodri kutya
néked ugyan megesett:
Ez a kecske, haragjában,
a szék alá kergetett.

Ejnye, ejnye, Bodri

Kis kertemben piros rózsa
kivirágzott hajnalra:
Párosával leszakítom
s betűzöm hajamba:
A többivel telerakom
ezt a kis

Félrecsapom a süvegem,
én vagyok a nagy legény;
Ha rágyújtok, a királylyal
sem igen cserélek én;
Szörnyü jó a dolgom nékem,

Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,

Szép libáim, kis kacsám,
magot hoztam, egyetek:
Szeretném, hogy meghizzatok
s jó kövérek legyetek.

Ha jól laktok, friss

Zigány Árpád
Ez ám csak a furcsa eset…

Ez ám csak a furcsa eset,
Uram Isten, hogy is esett?!
Hát úgy történt, hogy a Bodri

Kis paripám magyar fajta,
Nincsen sallang, csengő rajta,
Fából van a lába:
De azért, – hiába!
Hogyha rája fölpattanok,

A kis Jutka megmosdatja,
megfüröszti babáját:
Meglátja ezt a kis Gyurka,
s mindjárt ő is hozzálát;
Előhozza pojáczáját,

Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,

Vigan fürdik a két testvér
tenger hűs vizében,
Czézár meg a parton őrzi
ruhájukat szépen.
Fél szemével a hű kutya
kis gazdáit