Vadászni ment az apám
Mindjárt kora délután,
Lőtt is nyulat, őzikét,
Meg egy tarka czinegét.

– Alma, körte két kosárban:
Melyik kell neked?
Válassz, hogy a körtét, vagy az
almát szereted? –
„Ha

Húzom-húzom a fűrészt,
mert favágó vagyok:
A tuskóból pedig majd
gyújtóst hasogatok;
Úgy hordom be a konyhára
tüzet rakni

Kosár, kosár: mi
van benne?
Ha kinyitnám, de
jó lenne!
Tele van ám
almával,
Baraczkkal, meg
szilvával.

Hordó, hordó, – jaj, de kong!
Talán bor sincs benne?
Pedig biz’ úgy volna jó,
Hogyha tele lenne!
De énnékem

Árkon-bokron vígan hajtom
a két futós kecskémet:
Egy kézzel a gyeplőt tartom,
másikkal Erzsikémet;
Feri meg a kocsi mellett

Este van, este van, kiki nyugalomba,
Feketén bólogat az eperfa lombja;
Meggyújtom a lámpát, amíg vacsorálunk,
Aztán majd

Jertek, jertek, kis nyulak,
Aki szalad enni kap:
Friss káposzta-levelet,
Jó füvecskét, friss vizet!

Vigan esznek a nyulak,

Két kis pásztor kora reggel
a mezőre kimegyen:
Legeltetni báránykáját
réten, völgyön és hegyen;
Ha pihennek, a kis Jutka

Öreg bohócz a fiát korán tanítgatja,
Abrincson átugrani, jó korán szoktatja.
– Hopp! egy-kettő, rajta hát:
Ugord