Mit nevettek? – mit csúfoltok? –
hisz’ főszakács vagyok én:
Hónom alatt főzőkanál,
előttem meg a kötény.

Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon

– Megtöltöttem a puskámat,
gyere velem, kis hugom:
Lövök neked nyulat, őzet,
örülsz neki majd, – tudom!…

Esik a hó, gingalló:
Hóban járni, jaj de jó;
Fölmarkolom meggyúrom,
A Katiczát megdobom;
– Hopsza húgom, jól vigyázz,

Szarvasbogár,
megfoglak!
Szép skatulyába duglak;
Ha nem csipsz meg, nem
bántlak,
Holnap el is bocsátlak.

Csirkék, kacsák vígan élnek
a majorház udvarán,
Enni-inni bőven kapnak,
jó dolguk van igazán;
Ámde, hogyha nagyra nőttek,

Pinty úrfinak fillére sincsen.
tán a nagyapjának se volt:
De azért ő vigan dalolgat,
s a ruháján sincs semmi folt;
Asztalt

A kis pásztor kecskéjét
hazahajtja szépen,
Olga mindjárt hivja is,
mert ő várta éppen,
Jó káposzta levéllel
kinálja a kecskét;

A kis Erzsi babáját
az ölébe vette,
S nyári szalmakalapját
a fejére tette;
Aztán beült kocsijába!
s menni akart, –