Benedek Elek versei – Oldal 12 a 18-ből

Benedek Elek: Bújócska

Nagyapóka lelkem! Mi baj, gyöngyvirágom?
Nézze ezt a képet! Látom, lelkem, látom.
Nem is csudálkozik, lelkem nagyapókám?

Repül, repül a sasmadár,
Magasba viszi szárnya,
Szemünk elől el-elfödi
A fellegek árnya.

A napba néz éles szeme,
S a fény

Szúnyog király őfelsége
S az ő kedves felesége
Szúnyogvárban bált adának,
S engem arra meghívának.

Ha meghívtak, el is

Künn zúg a szél, kavarog a hó,
Behallszik a lármás hahó,
De jó itt benn a szobában!
Pattog a tűz a kályhában.

Kályha mellett

– Mikor ménk Baconba, édes nagyapám?
Tegnap? Tegnapelőtt? Vagy holnapután?
– Tegnapelőtt, holnapután,

Őszi eső, hideg eső hulldogál,
Őszi szellő, hideg szellő fújdogal.
Szegény asszony, özvegy asszony, merre mégy
„Fiaimnak

Szállj, kis hajóm, szállj,
Szerencsével járj.
Fel a légbe, fel az égbe,
Angyalkáknak seregébe.
Szállj, szállj, meg se

Búsan búgó bús gerlice
Elrepülne messze földre,
Messze földre, zöld búzába,
De nem szálla zöld búzába,
Hanem szálla konkoly

Fecske, fecske, Isten madárkája,
Itt a házunk, szállj le szépen rája.
Áll a ház is, a fészek is rajta,
Te utánad, hej, mennyit

Ül a mama székibe,
Áll Marcika elibe,
Másnak nem is hegedül,
Csak mamának egyedül,
Cini, cini, duru, duru!

Cini, cini, muzsika,