Benedek Elek versei – Oldal 13 a 18-ből

Benedek Elek: Itthon

Hová lett az öregségem?
Újra itt a gyermekségem.
Jó kedvemnek nincs határa,
Itthon vagyok valahára.

Mint a villám szalad

A nap még föl sem kelt, csicsereg a fecske,
Virágos ágakon zümmög a méhecske.
Csattog a csalogány, köszönti a reggelt.
Rigó

Vilike: Csókolom a kezét, kedves Lilike.
Lilike: Isten hozta nálunk, kedves Vilike.
Vilike: Hogy érzi magát, ha szabad

Amikor a tavasz meleg nyárba hajlik,
Nincs boldogabb ember kerek földön nálam.
Kertemben madárdal s gyermeklárma hallik,

Egyszer a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! elindult magába.
Szépen besompolygott a hentes boltjába,
Ej,

Az első lépés… ó, mely nagy dolog
S lám, a kis baba mégis mosolyog,
Jól tudja már, hogy el nem eshetik:
Gyöngéd kéz fogja

Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.

*
Volt egyszer egy kis lány,
Ki a dolgot unta,

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Szállj ide, szállj ide,
Házunk ablakára.Szállj ide, szállj ide,
Szépen csicseregd

Száll a lepke, dong a dongó,
A madárdal nem búsongó,
Nem hallatszik bús panasz;
Daltól hangos hegy, völgy, halom,
Falu végén

Hej, nagy az én gazdaságom,
Nincs több ilyen a világon.
Hat ökörnek a kötele,
Három vasvillának nyele –
Ez a gazdaság!