Benedek Elek versei – Oldal 11 a 18-ből

Benedek Elek: Szegény madárkák

Csip-csip, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csip-csip, hideg van,
S nincs meleg házunk.

Nincs a fán levél,
A kertben virág,
Hideg,

Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.

Hárman voltak, hárman
Hat puszta

Künn a pusztán születtem én,
Kiskunsági bojtár legény.
A síkság az én országom,
Más országba nem is vágyom.

Itt született

Bándi Mariskának volt egy kis kacsája,
Annak ezüst tolla, arany koronája.
Tenyerén hordozta, onnan is etette,
Mint anya

Alszik Aranyvirág,
Vajon mit álmodik?
Szárnyas angyalkákkal
Az égben játszódik.

Alszik Aranyvirág,
Oly édes az álma,

Nénémasszony, hogy adja az almáját?
Édes fiam, hat fillérért a párját.
Nénémasszony, négy fillér a vagyonom,
Isten neki,

Kis gyíkocskám, aranyoskám,
Ne félj tőlem, gyere hozzám
Jere, jere, édesem!
Kötényemmel betakarlak,
Ringa-ringa elringatlak

Csirip, csirip, éhes vagyok,
Csirip, csirip, majd megfagyok!
Így sír, rí a veréb télen.
Ó, adjatok, ne hagyjatok
Elpusztulni

Jöszte hozzám, szép madárka!
Nem zárlak én kalickába;
Mikor tetszik, elrepülhetsz,
Ha kedved lesz, visszatérhetsz.

Itt van minden ennivaló,
Jöjjetek,
Csirke, tojás, petrezselyem,
Vegyetek.
Tyúkom-búkom, én neveltem,
Én bizony,
De