Utolsó ölelésem szavakba öntve
köszön most Rátok,
ismeretlen Barátok,
hogy olvastátok szenvedélyes, néha bukdácsoló
üzeneteimet.
Mert Ti vagytok a Világ nekem,
s bár küldetésem – tán végtelen –
de világmegváltó
földi isten nem lehettem.
Karácsony jő, Családi ünnep,
de nékem már csak egy vén tücsök hegedülhet.
Könnycsatornáim kiapadtak régen
egy csendes táj álomtengerében.
És eljő a várva várt nap…!
Megáll a város
e szent fényben,
Meghúzom magam lelkem templomának rejtekében,
egy kedves angyal szárnya alatt,
így várom akkor éjjel majd
a Csillagomat!