Advent idejének legféltettebb lángja,
Szeretet oltalma a negyedik gyertya.
Fénye beragyogja Krisztusunk jászolát,
Anyját, Szűz Máriát s az ő kicsi fiát.
Fénycsóva jelezte Jézus jövetelét,
Betlehembe küldte a születés helyét.
Napkeleti bölcsek vitték a hírt szerte,
Hogy a Kisded Jézus Betlehem szülötte.
Szeretetruhánkat vegyük ez ünnepre,
Áldott melegségét adjuk körbe-körbe.
Érje át a Földet vöröse és fénye,
Tisztulva a bajtól az újesztendőre.
Angyalok zengjenek a szeretet dalán,
Szóljanak harsonák a dicsőség hangján.
Jó Urunk Fiának tárjuk ki a szívünk,
Fogadjuk örökbe, Ő a mi gyermekünk.
Isten leküldte Őt, földi helytartóját,
Kegyelmét adva át, s vele a jóságát.
Imádkozzunk együtt üdvös gyertyafénynél
Tisztulást remélve, lelkünk bűneiért.
Tűnjön el a magány mindenki szívéből,
Szóljanak dalaink csak a szeretetről!
Jézussal mi mindig újjászülethetünk,
Hogyha követjük Őt erősítve hitünk.
Nyújtsunk mindenkinek segítő jobb kezet,
Itassunk meg minden gyenge, szomjas lelket!
Vezérelje utunk a kegyelem karja,
Legyen fénylő Napunk életünk holnapja.
Forrás: www.poet.hu – magyar versek
Oszd meg a verset a barátaiddal is!