Zigány Árpád: Két galambom

Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.

Mind a kettő olyan szelíd
mindíg az ölemben ül:
Hogyha hívom, a kezemre,
a vállamra rárepül.

Bánatosan turbékolnak,
egyre azt: – tudom… tudom…
De, hogy mi az, amit tudnak,
én igazán nem tudom.

Oszd meg a verset a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük