Mikszáth Kálmán: Két kép

Rácsos ajtó előtt álló
Giget gágot kiabáló
Szürke tollú tudákos lud,
Ajánlj nekem egy kis fiut,
Szőkét, szépet, szelídet jót,
Könyvbe lefesteni valót,
Piros legyen az orczája,
Kék legyen a szemepárja.
Mond a lúd: Mi sem könnyebb,
Csak menjen egy házzal lejebb,
Ott az utczan ül egy gyerek,
Mellette két fiók veréb,
Ugy fesse le amint van, sőt
Ne sajnáljon még egy czipőt
A fiucska ballábára
Megadom a festék árát.
…s aztán – mondanék még egyet
Ne tegye le az ecsetet,
Van még egy szép képre tárgya…
No mi az? Ki nem találja?
Fessen le könyvébe engem,
Ékes, szürke köntösömben,
Amint rácsajtómnál állok
S giget gágot kiabálok
S hogy tudja, aki majd nézi,
Irja alá: „a lud néni*.