Versek a természetről – Oldal 14 a 15-ből

Birta Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, erdész leszek
védem a fát, s a réteket.
Védem a szép virágokat,
erdőszéli királyokat
Erdő , mező sok lakóját,…
Végigolvasom →

Hajló fűszál, lágy mező,
választ vár a kérdező.
Kicsi ember, nagy világ,
miből lesz a hóvirág?

Miből van a hegy, az erdő,…
Végigolvasom →

Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd …
Végigolvasom →

Kék, zöld, piros, sárga,
Sok-sok színes ceruza!
Egész világ be van zárva
Nézd, ebbe a dobozba!
Amikor én kieresztem,
Kiszabadul…
Végigolvasom →

Egy csomag színes ceruza, egy csoport ember.
Előttük a természet rajzokban, színtelenen.
Fellapozzák a kifestőt. Szebbnél…
Végigolvasom →

Egyszer volt, hol nem volt,
Dunánál is messzebb volt,
Tiszánál is messzebb volt,
bizony, nagyon régen volt.
Az egerek országában…
Végigolvasom →

Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára…
Végigolvasom →

Szeleburdi szélgyerek
Szaladgál a réten,
Földapónak fűszakállát
Megborzolja,
Megcibálja,
Fújja szerte-széjjel.…
Végigolvasom →

Viola, a teknősbéka (no még ilyet ki látott)
Alaposan megtréfálta egy napon a családot.
Gondolt egyet, fogta magát, üvegkádból…
Végigolvasom →

Régen történt ez az eset,
egy nyáron vagy tavaszon,
én egy sárga sütőtöktől
hallottam a piacon.
Neki meg egy madár súgta,…
Végigolvasom →