Versek az életről – Oldal 4 a 9-ből

Kosztolányi Dezső: Karácsonyi dal

A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.

Jeges vidékre tévedünk,
és álmodunk… Végigolvasom →

Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség… Végigolvasom →

Örömvirág volt a karácsonestve!
Hogyan leszedték tünde bársonyát –
Piros napoknak halvány unokája,
A multból … Végigolvasom →

Adj kenyeret, édes anyám,
Lányod éhen meghal!
– Várj egy kicsit, aranyosom,
Mingyárt hoz az angyal.

Karácson estéje nagy vigasságszerző,
Tapsol örömében a sok apró-cseprő.
Egyszer ezt az estét ünnepelték épen,
Hogy anyjához… Végigolvasom →

Terítsetek csak ma is eggyel többre,
A jóságkapu legyen nyitva,
Ki tudja kiket sújt az élet ökle?
Ki áll az éjben kitaszitva?… Végigolvasom →

Mikor leszáll a szent homály,
És villognak a piczi fák:
Titokzatos, mély áhítatban
Elnémul a zajos világ.
Hegyoldalon,… Végigolvasom →

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden… Végigolvasom →

A falu végén kis szobában
Két szegény árva üldögél,
Az apjuk meghalt más országban,
Az anyjuk — ah, anyjuk! sem él,
Vén zsémbes… Végigolvasom →

Kemény a tél, zord idő jár.
Ott künn szinte csikorog.
Viskójában szegény özvegy
Két árvával nyomorog.

Holnap derűl fel … Végigolvasom →