Versek az életről – Oldal 5 a 9-ből

Sántha Károly: Karácsonykor

Forgó időben forgó a szerencse,
A boldogság most itt, majd ott tanyáz;
De e napért a bút szív elfelejtse
S vidám örömtül hangozzék… Végigolvasom →

Egy király utazván, egy mezőn megszállott,
S egy paraszttal, ki ott kapált, szóba állott.
Jó ember! serény vagy látom a

Bóldog, ki fákat űltet, ólt
Ifjú legény korában,
Osztán azokra gondja vólt,
Hogy nőjjenek bujábban,
Hernyó, bogár ne bántsa,… Végigolvasom →

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám… Végigolvasom →

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót… Végigolvasom →

Juli néni, Kati néni
– Letye – petye – lepetye! –
Üldögélnek a sarokban,
Jár a nyelvük, mint a … Végigolvasom →

négy gyertya… szalmakoszorú
advent és karácsony várás
kicsit vidám és kicsit szomorú
a lét … Végigolvasom →

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld… Végigolvasom →