Versek a szélről – Oldal 4 a 18-ből

Móricz Zsigmond: A repülő farkas

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.

– Jó vadászni, – mondja, mondja, –
Jobb nem élni búba-gondba.

Pincsi kutya büszkén jár-kel,
akár csak egy gavallér!
Makra-pipa a szájában,
a nyakán fehér gallér!
Félrecsapja a süvegét,

Gerlemadár, vadgalamb,
turbékol az ágon:
Ilyen szelid, szép madár
nincs több a világon!

Messze Afrikában,
a hol a nap éget,
S nagyon átheviti
a köves vidéket;
A forró homokban
nem tud ló járni,
Más teherhordozót

Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.

Mind a kettő olyan szelíd
mindíg

Kerti padon két kis testvér
egymás mellett üldögél,
Köröskörül a rózsákat
meg-meglibbenti a szél;
A kis babát csicsigatják,

Erdők sűrűjében, hol a lomb fakad,
Élnek a kis őzikék, meg a dámvadak;
S ha megúnták már a zöld erdőt, a fát,
Kijönnek a rétre,

Mind örökké barangolok,
Azt sem tudom, hol lakom;
A hol járok, dörömbölni
Szoktam, ajtón, ablakon.
S ezért senki nem

Hej koszorú, koszorú,
Szép színű és jó szagú!
Vannak virágok
Benne s zöld ágok,
Czifra levelek, –
Itt üres helyek.

Sivít a szél, zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
Csirip, csirip, csip,