Téli versek – Oldal 3 a 5-ből

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.…
Végigolvasom →

Legalább húsz fok hideg van,
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről…
Végigolvasom →

Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem,…
Végigolvasom →

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, ebadta,
ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak…
Végigolvasom →

Karácsony éjjel
égnek a fények,
szívekben béke,
és új remények.

Őzike nézi,
üres a jászla,
lesz talán mégis
aki megszánja.…
Végigolvasom →

virágot karcol a téli szél
a házak ablakára
ezüstös fényű hópihék
bámulják selyemruhában

dérfüggöny csillog az ablakon…
Végigolvasom →

Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő …
Végigolvasom →

Csomókban hanyatló gesztenyelevél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel…
Végigolvasom →

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns…
Végigolvasom →

Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.