virágot karcol a téli szél
a házak ablakára
ezüstös fényű hópihék
bámulják selyemruhában
dérfüggöny csillog az ablakon
a lámpa imbolygó fénye
csituló csóvával átoson
mielőtt még elenyészne
roppanó jégcsapok a fán
az ágak közt árvult fészek
álomból riaszt egy kormorán
a pásztorok útra kélnek