Verselő.hu

Garai Gábor: A perc kevés

Hiába oltottam beléd magam
nem vagy enyém, csak voltál.
S lehetsz még, akkor sem maradsz.
Lázadó szavam nem téged vádol… Végigolvasom →

Nekem törvény volt, törhetetlen
neked csak elhatározás.
A bukásunk neked kudarc csak
nekem sötét, tengernyi gyász.

Fölszisszentél:
ez a rózsa, ha
porcelánból volna, micsoda
bárgyú giccsbe fagyna ugyanaz
a langy tea-szín, a sugaras
vörös… Végigolvasom →

S ha százszor is becspnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul… Végigolvasom →

Ébredeztem, és kinyitottam volna a szemem,
De a tündöklő fénysugarak miatt nem mertem.
Hunyorogtam csupán, és homályosan… Végigolvasom →

Távoli földről érkeztem én, fények mögül,
Sötét erdők hatalmas fáinak lombjai közül.
E szürkületből figyeltem fel rád,… Végigolvasom →

Könnycseppjeim közt leled a tökéletes hármast,
Ha az igazat keresed, nem a hazug mázast.
Mert szeretet s a titok nyitja … Végigolvasom →

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns… Végigolvasom →

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.… Végigolvasom →

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat,… Végigolvasom →