Verselő.huGarai Gábor: Példázat a szeretetről
A szeretetet szét kell osztani
az emberek között – hogy el ne fogyjon.
Azért teszel félre egy maroknyi kovászt,
hogy… Végigolvasom →
Garai Gábor: Fölötted egy csillag
Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet… Végigolvasom →
Garai Gábor: Nem azért…
Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;… Végigolvasom →
Garai Gábor: Nem vagyonra gyűjtök….
Nem vagyonra gyűjtök – időre,
hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.
Örömömben… Végigolvasom →
Garai Gábor: Tél
Csomókban hanyatló gesztenyelevél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel… Végigolvasom →
Garai Gábor: Számvetés
L. A.-nak
Csak esti séta ez, vagy évek óta
járjuk? Cipőnkön vastagszik a por.
Hová, barátom? Álljunk meg egy szóra:
legjavunkat… Végigolvasom →
Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc… Végigolvasom →
Garai Gábor: Elátkozottan
Mint páros gót oszlopok összeforrtan
Tartjuk a remény boltíveit
Állunk csont-fehéren elátkozottan
Míg a törvény rajtunk… Végigolvasom →
Garai Gábor: Álmodj
Álmodj egy szebb világot,
hol tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér…
Álmodd,
hogy a szeretet örökké él,
a szívekben… Végigolvasom →
Garai Gábor: Nincs már…
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.
Tömény… Végigolvasom →