Verselő.hu

Reviczky Gyula: Erdei hal

Nyári, rekkenő meleg
Elbujok előled.
Lombjai közé megyek
Sátoros erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga

Esik, esik, egész nap esik
Hegy aljára köd ereszkedik.
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Falevélke küzd a széllel,
Sűrü erdő nem

Lekonyul a búza feje;
Aratásnak van ideje.
Gazda ember kaszát penget,
Ugy vágja a sűrü rendet.

Hangzik a dal munka közbe,

Nagyapóka lelkem! Mi baj, gyöngyvirágom?
Nézze ezt a képet! Látom, lelkem, látom.
Nem is csudálkozik, lelkem nagyapókám?

Repül, repül a sasmadár,
Magasba viszi szárnya,
Szemünk elől el-elfödi
A fellegek árnya.

A napba néz éles szeme,
S a fény

Szúnyog király őfelsége
S az ő kedves felesége
Szúnyogvárban bált adának,
S engem arra meghívának.

Ha meghívtak, el is

Künn zúg a szél, kavarog a hó,
Behallszik a lármás hahó,
De jó itt benn a szobában!
Pattog a tűz a kályhában.

Kályha mellett

– Mikor ménk Baconba, édes nagyapám?
Tegnap? Tegnapelőtt? Vagy holnapután?
– Tegnapelőtt, holnapután,

Őszi eső, hideg eső hulldogál,
Őszi szellő, hideg szellő fújdogal.
Szegény asszony, özvegy asszony, merre mégy
„Fiaimnak

Szállj, kis hajóm, szállj,
Szerencsével járj.
Fel a légbe, fel az égbe,
Angyalkáknak seregébe.
Szállj, szállj, meg se