Verselő.hu

Zigány Árpád: Kis paripám

Kis paripám magyar fajta,
Nincsen sallang, csengő rajta,
Fából van a lába:
De azért, – hiába!
Hogyha rája fölpattanok,

Nagyapó és unokája
A templomban ülnek,
S míg búg mélyen az orgona,
Imába merülnek.Nagyapa az írnokáért
Imát küld az égbe,

Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.
Szívem nyugodt, hogyha őt látom,
Ő az én leghívebb barátom,
Kedves

A kis Jutka megmosdatja,
megfüröszti babáját:
Meglátja ezt a kis Gyurka,
s mindjárt ő is hozzálát;
Előhozza pojáczáját,

Ica, rica, kukorica,
Hozzad gyorsan, kis Marica!
Hajnal óta kiabálok,
A lábamon alig állok.

Tessék, tessék, kakas koma,

Mikor én kis fiú voltam,
Lovazásért majd megholtam.
Lóra ültem, hogyha ló volt,
Ha nem: a vessző is jó volt.

Ám mióta öreg

Itt vagy, itt vagy, fecskemadár,
Szívünk olyan régóta vár,
Daltól zeng az eresz alja,
Felvidámul, aki hallja.Fecskemadár,

Búsul szegény mackó koma,
Nem sikerült a lakoma
Réges-régen.
Szeme zöldet, vereset lát,
Hogyha így tart még ez tovább,

Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,

Vigan fürdik a két testvér
tenger hűs vizében,
Czézár meg a parton őrzi
ruhájukat szépen.
Fél szemével a hű kutya
kis gazdáit