Lénárd József: Azóta gyertya gyúlt

Hetente egy-egy gyertya fénye nálam is
fellobban. Apró kanóca, mintha
üzenne, Isten s Ember összetartozna…

A négy vasárnap kézfogása áldja meg
a családokat. A csonkákat is.
Jézus kezében senki se legyen árva.

A múló idő. Emlékszem, Kolozsváron
gurult egy labda. Kiütötte a
kezéből a katona, s elvitték őket.

Azóta gyertya gyúlt, még fénye erősen
világítana, nem veszik észre.
Pedig a fény mögött a labda ott gurul.

Már a harmadik gyertya is ég, csillagok
fényjelzései. Imára kulcsolt
kezek, szeretet. Jászolt most építenek.

Valahol messze, az égitestek között,
születésről egy jelzés látható,
mint üstökös, hull apró kis fénymeteor.

Oszd meg a verset a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük