Benedek Elek versei – Oldal 3 a 18-ből

Benedek Elek: A kalászszedők

Három kis lány mit gondola,
Mikor hazulról elindula?
Nem gondoltak rosszaságra,
Kimentek a rónaságra.
Cseng a kasza,

Édes anyám rózsafája,
Kis madárka szállott rája.
Zeng belé az egész határ,
Úgy dalol az a kis madár.

Kis madárka, kis madárka,

Tessék kisasszonykám,
Finom gesztenye,
Héja ropogós,
A bele omlós,
Nem hiszöm, lelköm,
Hogy ne ízlene.
Még a király sem

Én Istenem! Jó Istenem!
Becsukódik már a szemem,
De a Tied nyitva, Atyám!
Amíg alszom, vigyázz reám!
Vigyázz kedves szüleimre,

Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása

– Miért búsulsz, kis mamuskám?
– Ne is kérdezd, ó, papuskám!
Nézd a drága Csöppikét,
Az aranyos kicsikét,

Csitt baba, csitt, csendesen,
Viseld magad rendesen.
Semmi zaj!
Nagy a baj:
A mama beteg.

Lassan lépve jer ide,
Ülj az apa

Ír az apa, ír,
Telik a papír.
Meg sem áll, míg el nem végzi,
Jankó pipiskedve nézi
S bámulja szörnyen,
Ír az apa, ír,
Telik a

Fújdogál a tavaszi szél,
Olvad már a hó,
Csomagol és költözködik
Öreg Tél apó.

Zúzmarás fehér szakálla
Messze integet.

Hópehely a magas égből hulldogál,
Felhő mögül egy kis angyal kukucskál.
Fehér szárnyát meglebbenti s lenevet,
Azt vizsgálja: