Benedek Elek versei – Oldal 4 a 18-ből

Benedek Elek: Tehén anyó és bocikája

Bú-u, bú-u, sír a boci:
– Gyere haza, écsanyám!
– Megyek, megyek, ne keseregj,
Édes kicsi bocikám!

–

Mosolyog a nap az égen,
Lilike sétálni mégyen.
Játszik ő most kismamácskát,
Sétáltatja a babácskát.

Istenadta kismamája

Megérett a búza, sárgul a kalásza
Piroslik a szeme, kész az aratásra.
Dűl a kalásztenger, a kalongyák gyűlnek,
Aratók danája

Beli, baba, beli,
Hamissággal teli!
Egész nap futni,
Mégsem aludni…
Rossz baba, rossz!

Jóccakát mamának,
Most

Nincsen csuda a nap alatt:
A szamár is versenyt szalad.
Versenyre kél az agárral,
Nem a szamár a szamárral.

Szamárnak ha

Hová, hová, gyerekek?
Én is elmék veletek.
Tiszán túl, Dunán túl,
Még a tengeren is túl.
No hát Isten veletek,
Oly messze

Utcáról utcára járva
Gyufát árul szegény árva,
Teli van a ládikája,
Ez az egész vagyonkája.

Ó, bár sokszor kiürülne,
Szívecskéje

Szegény csibécske,
Ó, hogy szerették,
Mennyit becézték,
Még csak egy hét se
Volt az ő élte!
S meghalt szegényke!

Fölkelt a nap szép ragyogva,
Iluska is mosolyogva.
Édes mosoly a szemében,
Édes öröm a szívében.

Süss, ó süss, nap, jó melegen,

Nyílik már, nyílik már
A pünkösdi rózsa,
Eredj, lányom, gyöngyvirágom,
Szakassz egyet róla.
Szakassz egyet róla,
Tűzd