Élt egyszer egy szép királylány,
– nem volt neki párja –
szépségének híre szaladt,
kérők hada várta.
Ám a leány válogatott,
elzavarta mindet
pedig a sok gazdag úrfi
ígért fűt, fát, kincset.
– Nem kell nekem fű és a fa,
nem kell nekem kincs sem –
így szólt a lány, készen állva,
hogy parancsot hintsen.
– Halljátok hát, mit kívánok
bárók és hercegek,
hozzátok a csillagokat, s
nyakláncot fűzzetek! –
El is indult a sok kérő,
kapaszkodtak egyre fel,
ám a fényes csillagokat
nem érhette senki el.
Falu szélén élt egy legény
nem volt neki mása,
szépen szóló fuvolája,
édes-bús nótája.
Egyik este dalba kezdett, s
olyan szépen szólott,
lába elé odafentről
fényes csillag hullott…
Azóta is muzsikálgat
türelmesen, lelkesen, s
csillagszemből készül a lánc
augusztusi esteken.