Gyerekversek – Oldal 26 a 71-ből

Móricz Zsigmond: Vadászkompánia

Furcsa ma az
Oroszlán.
Lustán néz a
Vad után.
Játszi kedve derüle,
Társak után kerüle.

Megleli a szamarat
A rókát még hamarabb,

Együtt ül a család, ebédelnek éppen,
Gyurika nagy fiú, – maga eszik szépen;
Ámde a kis Tercsi nem tud enni még:
Mindig

Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat;
Nagyon hasznos állat ez s mégis üldözik:

Tessék kisasszonykám,
Finom gesztenye,
Héja ropogós,
A bele omlós,
Nem hiszöm, lelköm,
Hogy ne ízlene.
Még a király sem

Én Istenem! Jó Istenem!
Becsukódik már a szemem,
De a Tied nyitva, Atyám!
Amíg alszom, vigyázz reám!
Vigyázz kedves szüleimre,

Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása

– Miért búsulsz, kis mamuskám?
– Ne is kérdezd, ó, papuskám!
Nézd a drága Csöppikét,
Az aranyos kicsikét,

Kikikk, kukukk! elbujok,
Egy kis sipot megfujok;
S habár meg is halljátok,
Flórit nem találjátok.

Csitt baba, csitt, csendesen,
Viseld magad rendesen.
Semmi zaj!
Nagy a baj:
A mama beteg.

Lassan lépve jer ide,
Ülj az apa

Ír az apa, ír,
Telik a papír.
Meg sem áll, míg el nem végzi,
Jankó pipiskedve nézi
S bámulja szörnyen,
Ír az apa, ír,
Telik a