Élt egyszer egy zebracsikó,
mesebeli réteken.
Barna-fehér csíkot hordott
hétfőn, szerdán, pénteken.
Igen ám, de kedd, csütörtök,
szombat és vasárnap is,
szabadnapos volt a zebra,
levetette csíkjait.
Ám ki hinné? Ha csak én nem!
Rendetlen kis zebra volt,
Szanaszéjjel szórta mindig
valahány csíkja csak volt!
Egyiket a földre dobta,
másikat az ágy alá,
harmadikat fel az égre,
Holdanyó lába alá.
Reggel aztán kereshette,
ide-oda szaladgált…
nyelve lógott, mire aztán
minden csíkot megtalált.
Eltelt egy hét,
eltelt két hét,
harmadik hét,
negyedik,
Az is lehet (de nem biztos),
eltelt az ötödik is.
Csütörtök volt, jól emlékszem,
másnap péntek, biztosan
– figyelnem kell, úgy mondjam el,
épp ahogy volt, pontosan –
Tehát aznap, kora reggel,
egy bizonyos pénteken,
kicsi zebránk gondolkodva
ballagott a réteken.
Megtorpant, majd felkiáltott:
– Hopp! Tudom már, mit tegyek.
Búcsút intek csíkjaimnak,
mától fogva ló leszek!
Eddig tartott történetem.
Tovább mi lett, nem tudni…
Vajon jól döntött a zebra?
Okos volt vagy oktondi?