Versek a bátorságról – Oldal 2 a 2-ből

Mentovics Éva: Advent

Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő … Végigolvasom →

Egyszer volt, hol nem volt,
Dunánál is messzebb volt,
Tiszánál is messzebb volt,
bizony, nagyon régen volt.
Az egerek országában… Végigolvasom →

Tréfás kedvű Csóka Csibi
a híreket hozza-viszi.
Egyetlen kis gond akad,
Nem mindig mond igazat.

Erdő fölött repül éppen,… Végigolvasom →

Leszállt az est, künn a mezőkön árny van
és szénsötét már-már a tiszta ég
és a gomolygó, gőzölgő homályban
bátortalanul … Végigolvasom →

Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden… Végigolvasom →

Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe … Végigolvasom →

A kőrösmenti Párizs régi fénye
Felém ragyog az emlék rőt ködén,
Egy ifjúság reménye és regénye
Ott álmodik a szőlőhegy tövén.… Végigolvasom →