Mentovics Éva: Advent
Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő …
Végigolvasom →
Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő …
Végigolvasom →
Egyszer volt, hol nem volt,
Dunánál is messzebb volt,
Tiszánál is messzebb volt,
bizony, nagyon régen volt.
Az egerek országában…
Végigolvasom →
Tréfás kedvű Csóka Csibi
a híreket hozza-viszi.
Egyetlen kis gond akad,
Nem mindig mond igazat.
Erdő fölött repül éppen,…
Végigolvasom →
Leszállt az est, künn a mezőkön árny van
és szénsötét már-már a tiszta ég
és a gomolygó, gőzölgő homályban
bátortalanul …
Végigolvasom →
Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.
Én tudom, állom, hogy ez: a Minden…
Végigolvasom →
Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe …
Végigolvasom →
A kőrösmenti Párizs régi fénye
Felém ragyog az emlék rőt ködén,
Egy ifjúság reménye és regénye
Ott álmodik a szőlőhegy tövén.…
Végigolvasom →