Állatos versek gyerekeknek – Oldal 8 a 17-ből

Zigány Árpád: A nagy országutat…

A nagy országutat
a ló addig rójja,
Míg egyszer leesik
az egyik patkója;
Akkor a kovácshoz
vezetik a lovat,
Aki nem bajlódik

Kis egérke vigan tánczolt,
mulatott a szobában:
De hirtelen furcsa vendég
jött, még furcsább ruhában.

Czirmos czicza

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
Tele vele,
A másikkal
Ugy csap bele.
Meghámozza,

Perzsel a nap, meleg a nyár,
Kinn a mezőn a disznónyáj.
Vigan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.

De csak felleg

Gerlemadár, vadgalamb,
turbékol az ágon:
Ilyen szelid, szép madár
nincs több a világon!

Jaj, de szörnyű lárma ez,
tépi a fülem:
Szinte kábulok bele,
szédül a fejem;

Két jó torkú, gágogó
liba teszi ezt:
Soha nem

Bodri kutya, mi lelt téged:
szalvéta a nyakadon?
Aki meglát ilyen furcsán,
jól kinevet, fogadom!
Talán bizony Józsi tette

Kis nyulacskák a ketreczben
jaj, de vígan élnek:
Egész nap csak esznek-isznak,
játszanak, henyélnek.

A Bodri ezt vicsorgatva,

Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.

Egy libácska meglátja,
Utána

Ha nincsen folyóvíz,
Jó a pocsolya is,
Szeret benne lustálkodni
Disznó is, bival is.

S lám, mégis de jó a
Disznó szalonnája!