Állatos versek gyerekeknek – Oldal 7 a 17-ből

Zigány Árpád: Milyen az oroszlán?

Láttál-e már bősz oroszlánt? – Úgy-e szörnyű állat?
Bátorságra és erőre párját nem találod;
Forró, sziklás Afrikában

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.

– Jó vadászni, – mondja, mondja, –
Jobb nem élni búba-gondba.

Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.

– Jó-e, mond’ a sárgarépa?… adj belőle kis majom!
– Van eszembe! – dehogy adok! Úgyis

Pincsi kutya büszkén jár-kel,
akár csak egy gavallér!
Makra-pipa a szájában,
a nyakán fehér gallér!
Félrecsapja a süvegét,

Csiga-biga
gyere ki,
Ég a házad
ide ki,
Öltsd ki szépen
szarvadat,
Összetöröm
házadat,
Mély kutba vetlek,
Aztán kinevetlek.

Kis gyerekek, valamit
kérdezek most tőletek:
Vigyázzatok, hogy aztán
okosan feleljetek.
– Nyuszi, nyuszi, házinyúl:

Jó állat a tehén, édes a teje.
Szopós kis fiának borjú a neve;
Ha már nagyobbra nőtt, majd tinónak hivják
Szekérbe, igába,

Hajdinában az egér,
A macskával egy testvér,
A macska meg a kutyával,
Ez meg disznó komájával.

Hanem egyszer vége leve,

Királytigris ő kegyelme,
Indiának veszedelme,
Orrszarvúval találkozott.
S vele mindjárt összekapott.
Ez aztán megtanította,