Egy faluban ma, messze nyugatra,
Egy öreg asszony a névnapját tartja.
A névnapját szépen megtartja:
Levelet kapott, azt olvasgatja.
Olvassa egyszer, olvassa százszor,
Könyezik egyszer, mosolyog másszor.
…Hol kiteriti, hol összehajtja,
S szerető gonddal megsimogatja.
Meg-megsimogatja, könnyű helyt tartja,
Hogy mikor nem látják megcsókolhassa!
Megcsókolhassa a levél irását,
A levél végén a nevem vonását…
– Mert édes anyám az, aki ilyképpen
A nevenapját ünnepeli szépen!