Tele van a város
Ákácfavirággal,
Ákácfavirágok
Édes illatával.
Bolyongok alattuk
Ébren álmodozva,
Mintha minden egy ákácfa
Nekem virágozna!
Mintha e nagy utcák
Lármája elülne,
S körültem a város
Faluvá szépülne:
Mintha csak ott járnék
A mi kis falunkba’:
Ráösmerek illatáról
Minden ákácunkra…
Ákácfaerdőség,
Kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom
Ezer szép emléke:
Milyen gyönyörüség
Gondolni is rátok,
Házunk előtt bólingató
Akácfavirágok!
Óh, hol van az álom,
Mit alattuk szőttem?
Az a világ, ami
Akkor állt előttem?
Hová lettél, hová,
Ábrándok világa?
Te maradtál csak belőle,
– Széthullóba, veszendőbe, –
Akácfa virága!