Verselő.hu

Zigány Árpád: Pille, pille, szállj le rám

Pille, pille szállj le rám,
Nem bántlak én, igazán;
Édes mézzel etetlek,
Tiszta szívből szeretlek;
Kis kertembe kiviszlek,

Ne csúfold a szegény szamarat,
Amiért a lótól messze marad,
Lassan, de biztosan mendegél,
S lám, bogáncskóróból is megél.

Csip-csip, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csip-csip, hideg van,
S nincs meleg házunk.

Nincs a fán levél,
A kertben virág,
Hideg,

Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.

Hárman voltak, hárman
Hat puszta

Künn a pusztán születtem én,
Kiskunsági bojtár legény.
A síkság az én országom,
Más országba nem is vágyom.

Itt született

Bándi Mariskának volt egy kis kacsája,
Annak ezüst tolla, arany koronája.
Tenyerén hordozta, onnan is etette,
Mint anya

Alszik Aranyvirág,
Vajon mit álmodik?
Szárnyas angyalkákkal
Az égben játszódik.

Alszik Aranyvirág,
Oly édes az álma,

Nénémasszony, hogy adja az almáját?
Édes fiam, hat fillérért a párját.
Nénémasszony, négy fillér a vagyonom,
Isten neki,

– Czini, czini, kis kutyuskám,
néked muzsikálok:
Mondd meg hamar a nótádat,
melyiket kivánod?…
Édes apa

Szól a zene, ostor pattog,
hajrá, hollahó!
A czirkuszban mint a szélvész
fut a két csikó;
Egyszer csak – hopp! –